A választás a demokrácia ünnepe. A szerkesztőségek várják az országgyűlési választásokat, mert négyéves munkájuknak általában ez jelenti a fénypontját. Függetlenül a politikai viszonyoktól. Így lehettek ezzel a közmédia online munkatársai is, ha másért nem, azért, mert idén egy szalmaszálat sem kellett odébb tolniuk. A közmédia internetes szerkesztősége ugyanis egy egyszerű, ám szerfelett ízléstelen grafikával oldotta meg a választási eredmények "közzétételét":

Részletes választási adatokat, infografikát tehát nem közölnek, miért is tennék: helyette a valasztas.hu oldalra irányítják az érdeklődőket. Mondjuk ilyen felkészült grafikusok keze munkáját érdekes volna látni. És még arra is lusták, hogy a napközbeni adatokat közlő oldalt linkeljék: hadd keresgessen a választópolgár maga, ha annyira kíváncsi. Nyilván este sem frissítenek, és nem az eredményekhez irányítják az olvasókat, hanem változatlanul a Nemzeti Választási Iroda főoldalára.

Be kell látni: igaza van a közmédiának! Mi egyébre is tartja az internet-szolgáltatás tartalmi részét kiszolgáló csaknem százfős szerkesztőséget, mintegy negyvenfős hírszerkesztőséggel? Remélhetőleg a közmédia online minden munkatársa kellemesen ellebzsel a Kunigunda úti Igazság Palotájában. Esznek-isznak, jól érzik magukat, és mit sem törődnek a választási eredmények közzétételével.

Ügyes grafikusok, megfellebbezhetetlenül hozzáértő főnökök karéjában biztosan jólesik a zsíroskenyér.

Nem járunk messze az igazságtól, ha megpendítjük, hogy bárki szívesen eldőzsölgetne egy szerkesztőségben havi 4-500 ezer forintos fizetésért úgy, hogy ezért a pénzért már deklaráltan is semmit nem kell csinálnia.

Klassz munkahely!

Kíváncsian várjuk: a választásokat megnyerő Fidesz meddig tartja ott ezeket a semmirekellő, ingyenélő mamelukokat?

Update: a hirado.hu sorban adogatja ki az MTI ömlesztett egyéni eredményeit. Szép teljesítmény! Legalább copypaste-re futja.

Korai volt az öröm.

A közmédia által működtetett hírportál, a hirado.hu címoldalára egy hete került fel az az általunk is idézett Tájékoztatás, amely szerint az olvasók türelmét kérik a 2013. november 5. előtti, nem migrált tartalmak visszaállításához. Az MTVA szóvivője - és a Tájékoztatás - szerint ugyanis valamiféle technikai átállás történt, ami okán nem érhetőek el a két és fél hónapnál régebbi cikkek.

Lencsó Rita a hvg.hu-nak azt mondta egy héttel ezelőtt, hogy december 20. óta zajlik a hirado.hu tartalmainak migrálása az új, mediaklikk.hu oldalra.

A magyarázatot mindenki elfogadta, mi is. Csakhogy az elmúlt egy hétben nem történt semmi, változatlanul november 5-iek a legrégebbi elérhető anyagok.

Öntsünk tiszta vizet a pohárba! A mediaklikk.hu címen elérhető oldal nem a hirado.hu címen elérhető oldal, így a hirado.hu anyagait szükségtelen migrálni a mediaklikk.hu oldalra. Továbbá, ahogy arra a hivatkozott cikkben a hvg.hu is felhívta a figyelmet, a Google keresőszolgáltatásában sem érhetőek el a közszolgálati média régebbi tartalmai, következésképpen azokat - bárki bármit mond is - törölték.

Más megközelítésben pedig számoljunk csak:

• A december 20-tól január 6-ig terjedő 17 nap alatt két hónapnyi, egészen pontosan 61 napnyi anyagot "sikerült migrálni",
• Egy nap alatt tehát körülbelül három és fél napnyi tartalom csorog át az MTVA "migráló kábelein". Lassú tempó ez, de a magyar közmédiáról lévén szó, vegyük csúcssebességnek.
• E számítás szerint az elmúlt egy hét (7 nap) alatt valamivel több, mint 25 nap tartalmaival kellett volna gazdagodnia a mediaklikk.hu szervereinek. Azaz a most elérhető legrégebbi, elérhető tartalomnak 2013. október 11-i dátummal kellene szerepelnie.

Csakhogy egy darab régebbi anyag sem került át "az új szerverekre".

Ha a fenti számítás megfelel a valóságnak, akkor a közpénzből finanszírozott közmédia internetes szolgáltatásában a következő menetrend szerint kerülnek vissza a régebbi tartalmak:

Könnyen megállapítható tehát, hogy a közmédia, ha az eddig hazudott tempóval "keríti elő" a fene-tudja-hova-tűnt híreket, akkor az országgyűlési választások idején legfeljebb 2013. januári, az önkormányzati választások idején pedig legfeljebb 2011. januári tartalmakat lehet elérni a hirado.hu-n.

Mondanánk, hogy ügyes, e helyett azonban inkább emlékeztetünk arra, hogy a közmédia hetvenvalahány milliárd forintból gazdálkodó cég. Ha a sarki fűszeres internetes kínálata egy új weboldal kreálása miatt "eltűnne", meg várnia kellene "az adatok migrálására", akkor a vállalkozó valószínűleg úgy rúgna ki mindenkit, akinek köze lenne ehhez a vircsafthoz, mint a szél.

A hirado.hu tartalmainak helyreállítását azonban a jelek szerint a felelős kiadó, az MTI vezérigazgatója, Gazsó L. Ferenc sem szorgalmazza. Hiszen miért is tenné?

Nyilván ő is, mint a közmédia minden egyes vezetője, teljesítette tavalyi célelőirányzatát, így joggal várja prémiumát. Ha másért nem, hát a hirado.hu-ért és a mediaklikk.hu-ért jár neki az a röpke pár millió forint. Remélhetőleg ugyanennyit utalnak ki a közmédia minden vezérigazgatójának, igazgatójának és igazgatóhelyettesének. Ha tízen lennének, az olyan harmincöt-negyven millió forintot jelentene, ehhez képest csak az MTVA-ban legalább harmincnyolcan vannak. Meg még azok, akik e tablón nincsenek rajta. Fejenként szerény kétmillióval számolva (pedig nem annyi az!) máris 76 millió forint lesz a jutalmuk.

A közmédia szolgáltatásainak kétségbevonhatatlan sikerét szem elől nem tévesztve ajánljuk figyelmükbe Orbán Viktor miniszterelnök elvárását, hogy még az önkormányzati cégek vezetői se vegyenek fel idén jutalmat. Reméljük, legalább ehhez a közmédia is igazodik.

Jó hírünk van!

Másfél nappal az után, hogy megjelent előző bejegyzésünk a közmédia korábbi internetes tartalmainak elérhetetlenségéről, illetve arról, hogy a hirado.hu oldalon csak 2013. november 5. utáni hírek olvashatóak, a híroldal reagált. Mégpedig az alábbi közleménnyel:

A Közmédiablog a maga részéről jó munkát kíván a hirado.hu tartalmainak visszaállításához, szerkesztőink várják az eredményt. Reméljük, mihamarabb lesz információnk az egyéb oldalak, azaz a Magyar Rádió és a két közszolgálati televízió, az MTV és a Duna TV korábbi tartalmainak ismételt elérhetőségéről is.

Azt azonban le kell szögezni, hogy a közmédia fent idézett tájékoztatása minden további vitán felül elegánsan zár le egy kérdéses - és kissé kényes - helyzetet.

Köszönjük.

Az internet egyik óriási előnye, és egyik lényege is, hogy meg lehet találni régi tartalmakat, és kutatni köztük. Számtalan érdekességre bukkanhat az ember, ha régi videókat, régi újságcikkeket, híreket vagy egyéb írásokat keres.

A közeljövő várható nagyobb politikai eseményei között (nem számítva a Magyar Csapat megalakulására indított újabb, elkerülhetetlennek látszó konzultációsorozatot) első helyen szerepelnek a várhatóan áprilisi országgyűlési választások. E politikai aktus előtt a politika iránt érdeklődők vagy végiggondolják, mi történt az elmúlt években, ha nem érezték volna a saját bőrükön, vagy ha van idejük, nézelődnek az interneten, felidézendő a fontosabb eseményeket.

hirado.hu: nem történt semmi 2013. november 5. előtt

„Magyarország hírportálja”, amint magát decens szerénységgel titulálja a közmédia híroldala, sűrű hallgatásba burkolózik. Kit érdekelne, mivel kezdődött a rezsicsökkentés? E bűvös szóra rákeresve a hirado.hu 177 (azaz egyszázhetvenhét) találatot ad ki, a legrégebbi írásos emlék 2013. november 5-i keltezésű.

Nézzük, hányszor írta le a hirado.hu nyilvánosan Orbán Viktor nevét? 269 (azaz kettőszázhatvankilenc) alkalommal. Micsoda érzéketlen hírportál, hogy a hivatalban lévő miniszterelnököt csak ennyiszer említi! Csakhogy a kereső megint árulkodik: a legrégebbi hír a kormányfő nevével 2013. november 5-i, 11 óra 50 perckor született…

Marad még Bajnai Gordon, ő azért sűrűn szerepel a közmédia hírei között, ugyan kizárólag egyféle kontextusban, de azért próbáljuk meg: a neve 169 hírben szerepel. A legrégebbit 2013. november 5-én, 16:10-kor publikálták, igaz, abban is a Külügyi Bizottság fideszes elnöke reagál egy előző napi hírre.

Megállapíthatjuk tehát, hogy a közmédia internetszolgáltatásában tárolt hírek alapján tavaly november 5. előtt semmi nem történt. Sem itthon, sem külföldön.

Eltűnt a netről vagy 15 évnyi anyag

Hogy a közmédiát alkotó tagvállalatok mikor indították el saját internetszolgáltatásukat, a web.archive.org segítségével deríthető ki, megközelítő pontossággal.

Az mtv.hu oldalról az első fellelhető nyom 1997. január 25-i:

A Magyar Rádió weboldalának első, értékelhető oldala 1998. november 11-i:

Ezt megelőzően még két másik mentés is megtalálható (1997. január 1., 1997. július 26.), de azok még a szárnypróbálgatás időszakát idézik.

A Duna TV webes felületének első archivált példánya 1997. december 21-i:

A mai közmédia hírportálja, a hirado.hu legkezdetlegesebb felülete – az akkori MTV híroldalaként – 2001. december 27-i. Az első, tartalmakkal feltöltött oldal maradványai 2002. január 21-iek, a valamennyire felismerhető mentés pedig május 30-i dátummal szerepel:

Se kép, se hang

Hiába keresnénk azonban a közmédia jelenlegi webfelületein a legelső, netre tett videót, vagy a legelső hírt, vagy az első, neten meghallgatható rádióműsort, a múltból nem maradt semmi. A Böröcz-talpnyalók még megelégedtek az MTV Arcképcsarnokának megszüntetésével. Szabó László Zsolt országlása idején aztán végképp eltörölték a múltat. A még megmaradt felvételek iránt érdeklődőket pedig a NAVA oldalára, vagy egy magáncég által működtetett oldalra irányítják. Hogy aki kíváncsi, az ott külön díj fejében nézhesse meg a közpénzekből készült műsorokat.

Kim Dzsong Un nyomdokain

Az észak-koreai vezető a hírügynökség archívumának 99 százalékát töröltette. A magyar közmédia, ha ebbe az irányba tart, nagyon-nagyon jó úton jár, de még nem teljesít igazán jól. Ideje volna átnézni, s ha úgy tetszik, törölni az MTI archívumát is, kedves elvtársak!

Irány minden más oldal!

Lehet, hogy az internetről eltűnt majd’ másfél évtizednyi videó- és hanganyag, meg az egy évtizednyi híranyag amolyan szükséges veszteségnek számít a közmédiánál, amit a decemberi, először kudarcba fulladt, később mégis végrehajtott nagy sikerű Átalakítás számlájára írnak. Azonban rossz hírünk van: ami történt ebben az országban, s amit kormánypárti (és ellenzéki) politikusok mondtak, tettek az elmúlt években, az más híroldalakon legalább – egyelőre még – visszakereshető.

És Magyarországon – szintén még – a Google is működik.

(UPDATE 2014. január 6. 23:07: A hirado.hu visszaállítja a múltat)

Korábbi bejegyzésünkben már lerántottuk a leplet a közmédia próbálkozásáról, de az ünnepek alatt csendben mégis bekövetkezett, amit egy rossz viccnek lehetett hinni. Úgyszólván egyesítették a weblapokat, minden korábbi cím egyetlen helyre viszi a netpolgárokat: a mediaklikk.hu oldalra. 2013-ban azzal viccelődni, hogy média és klikk, ostobaság. Ha már médiaklikk, akkor lehetett volna annyi vér az alkotókban, hogy Klikkmédiának hívják. Úgyis az. Bevezetésnek már az oldal (a közmédia?) logója sem sok jót ígér:

Szöveg nélkül

Aligha van még egy olyan médiaszolgáltató szerte a világon, amelyiknek internetes oldaláról egy valami hiányzik, mégpedig a szöveg. A mediaklikk.hu nyitólapján a rendezettség legkisebb látszata nélkül, vékony keretes dobozokban képek láthatók, mégpedig többnyire fekete-fehér képek. Ezeket valószínűleg amolyan kedvcsinálónak szánják a szerkesztők, mert a fotók alatt szerepel egy-egy cím, meg egy időpont. Hogy a műsor melyik csatornán látható (vagy hallható?), az első pillantásra nem egyértelműen derül ki. A tervezők nyilván sokat nézegették szeretettel dédelgetett lapterveiket, mert számukra minden bizonnyal nyilvánvaló, hogy a mindenféle amorf alakzatok mely csatornákat rejtik. Persze később feltűnik egy-egy kisbetűs felirat, hogy M1, vagy DUNA, esetleg KOSSUTH RÁDIÓ, de higgyék el: egy normálisan megtervezett oldalon, amely egy médiaszolgáltató műsorait hivatott reklámozni, az egyik legfontosabb információ, hogy az adott műsor melyik csatornán látható-hallható majd. Ez azonban a mediaklikk.hu oldalról első pillantásra nem derül ki.

Képek, kép nélkül

Az oldal minden hibáját (rossz betűtípus, esetlegesen összedobott grafika, használhatatlan ergonómia) kiválóan szemlélteti a Kossuth Rádió egyik műsorát ajánló doboz. Az Arcvonások című programról van szó, amelyik – hogy, hogy nem – portréműsor. A mediaklikk.hu azonban méltatlanul és elég egyszerűen megfogalmazva: gusztustalan módon ignorálja a rádióműsorokat és a rádióban szereplő civil vagy hivatásos megszólalókat. Egy portréműsorra mivel is hívhatná fel a kedves hallgató figyelmét, mint egy, az 1960-as éveket idéző, amolyan op-art grafikával, amelynek semmi, de semmi köze nincs a mai korhoz és a mai kommunikációs formákhoz:

A Közmédiablog ezúttal az olvasók, a reménybeli hallgatók segítségére siet, a közmédia internetes oldala helyett megmutatja, kiről is szól az Arcvonások című műsor.

Méhes Mártonról, aki a Duna Kulturális Klaszter vezetője. A szervezet a bécsi Collegium Hungaricum kezdeményezésére alakult meg, célja pedig, hogy egy szerethető dunai kulturális márkát alapítson meg a folyómenti országok kulturális szervezeteinek együttműködésével.

Nos, ennyit, és nem többet kellett volna odabiggyesztenie a közmédiának az oldalra, nyilván Méhes Márton képével együtt, hogy akinek kedve támad, az meg is hallgassa az Arcvonásokat. Nem pedig a fentebb látható szedett-vedett ingyenes alapokból összetákolt grafikát.

A legszebb mégis az, amikor egy világszerte ismert művészcsoport, a Monthy Python műsorát ajánlja a közmédia, az alábbi kedvcsinálóval:

Csak szólunk, hogy a Monthy Pythonról rengeteg kép is elérhető az interneten, már csak azért is, mert az 1969-ben alapított csoport ma is elég népszerű: következő öt show-műsorukra mindössze 43 másodperc alatt fogytak el a jegyek. Róluk van szó:

Egy blog persze nem vállalja, nem is vállalhatja, hogy a közmédia minden egyes eltitkolt szereplőjét megmutassa, vagy a közmédia helyett szerkesszen egy oldalt. Az minden esetre gyötrelmes felismerés, hogy egy háromezer fős szervezettel működő intézményhálózat képtelen használható weboldalt gyártani 2013-ban.

Az optikai élvezetek netovábbja a Bartók Rádió honlapja (vagy inkább a honlapnak csúfolt tákolmány), íme egy sor ajánló belőle:

A televízióműsorok ismételt megtekintésére szolgáló videótár (AKA: Médiatár) oldala is valódi, szemet pihentető, páratlan kincs:

Kedves Olvasó, ne itt nézelődj, fizess elő máshol!

Példátlan és a közpénzekkel való bánásmód tűrhetetlen megnyilvánulása, hogy a Médiatárnak nevezett archívumban mindössze hatvan napig nézhetők meg a közmédia közpénzekből gyártott produkciói. Korábbi műsorokat jobb esetben el lehet érni a nava.hu oldalon (ki emlékszik rá, mi az?):

Rosszabb esetben a teleteka.hu oldalon, ami egy magáncég oldala, az MTVA dizájnjába bújtatva!

Az oldal technikai üzemeltetését egy Kft. végzi, amely nem az MTVA tulajdonában áll. Újabb felismerés: a háromezer fős közmédia nem rendelkezik azokkal a műszaki, technikai és humán erőforrásokkal, amelyekkel egy honlap üzemeltethető.

Akárhány forintba is került a közmédia újabb „fejlesztése”, gratuláció jár érte. Feltételezhetően néhány százmillió forintot sikerült megfelelő zsebekbe juttatni, s cserébe alkotni egy használhatatlan, korszerűtlen, szemet bántó weboldalt.

Közpénzből.

(UPDATE: linkekkel)

A közmédia vadonatúj csatornával köszönti a karácsonyt. Elindította a régóta vágyott, az archívumra épülő legújabb tévéprogramját. Köszöntsük együtt az M3-at!

Adjon az Isten

Jó ideig csak monoszkóp-szerű ábrát adott a szerző által a Telekom hálózatán nézett új csatorna, majd viszonylagos pontossággal elindult a hivatalos műsor.

A mostanában nem annyira divatos Nagy László Adjon az Isten című versét tudták kiválasztani a szerkesztők felütésnek. A huszonnégy, többnyire két-három szavas sorból álló vers nemes egyszerűséggel eltűnt a rengeteg műsorajánló között. Aki még emlékszik a Vers mindenkinek című, a tévéműsorban hétvégenként szereplő néhány perces produkciókra, annak talán a fülében van az a hárfadallam, ami már a maga idejében is összetéveszthetetlenné tette ezt a műsort.

Irányított feledés

Ha ez nincs, a vers maga talán fel sem tűnik. "Ha ez nincs" - írjuk, és úgy gondoljuk, joggal. Hiszen az eredeti műsor végén, mint ahogy minden adás végén korábban minden esetben feltüntették az alkotókat. Azonban az ő nevük ma homályba veszett, mégpedig az irányított feledés homályába.

Cirkusz a javából

A műsort az 1963-as Cirkuszrevü című varieté folytatta. Kellér Dezső a maga korában, s még halála után is jó ideig, az ország egyik legnépszerűbb konferansziéja volt. Ezt a műsort ő vezette. Kellér 1986-ban távozott közülünk, az akkor születettek nemsokára harminc évesek. Fájó, de nagyon is jogos kérdés, hogy vajon hányan emlékeznek a ma tévénézői közül Kellér Dezsőre? Nem sokan... Mint ahogy az ötven évvel ezelőtti műsorban fellépő, a maguk korában hihetetlenül népszerű művészekre sem.

Szocialistább a Híradó, mintha a régieket ismételnék

Az M3 többi, kezdőnapi műsora nem igazán érdemel szót. Vígjáték A templom egere címmel, aztán az M1 esti Híradójának ismétlése (ügyes húzás a szórakoztatónak szánt csatorna programjai közé belekeverni a legfeljebb agymosásra jó híradót). A nosztalgiasorból persze nem lóg ki, mert a TV-Híradó a szocializmus éveiben is a fennálló rendszert dicsőítette, bár a párt prominenseiben legalább volt valamiféle önmérséklet, és nem minden nap jelentek meg a képernyőn, de legalábbis nem minden nap mondogatták papagáj módjára ugyanazt. A szocialista szellem Híradója (vö. Tanú) után még némi kabaré is belefért az M3-ba, végül megint Nagy László verse, ismétlésként. Éjszaka meg diákat vetítenek, jelzik előre, az MTI archívumából.

Öngól!

Az archív tévécsatorna ötlete nem új dolog. Az MTV szinte évtizede ebből él, saját archívumát falja fel. Most legalább intézményesítve is. A kérdés azonban az, miként küzd meg önmagával a hatalom.

A hatalom, amely szerint elítélendő és megvetendő az 1989 előtti negyvennégy év. A hivatalos retorika, s lassan az új tankönyvek is szinte uszítanak a szocializmus évtizedei ellen. Az emberek fejéből kívánatos lenne kitörölni a Kádár-rendszer emlékét, hogy még véletlenül se jusson eszükbe nosztalgiával merengeni saját múltjukon, a szüleikén, rokonaikén és az országén.

Az öngól azonban betalált. A hatalom elindította az M3-at, ami semmi másra nem fogja emlékeztetni a nézőket, csak arra, hogy régen minden, de minden jobb volt.

Még a tévéműsor is.

Aki nem látta a fent említett műsorokat, és kíváncsi rájuk, megnézheti őket holnap délelőtt, a negyvenhetedik ismétlés alkalmával az M3 tévécsatornán.

Sikertelen kísérlet történt a közmédia új weblapjainak bevezetésére. Csak a véletlen arra tévedő netezők vehették észre, hogy valami nem stimmel az oldalakkal.

Médiaklikk

"Minden névválasztás üzenet" - mondta Pintér Dezső 1987. május 23-án reggel 7:50-kor, amikor a Magyar Rádió 3. műsora Bartók nevét kapta. Ha kitartunk a huszonhat évvel ezelőtti mondatnál, és miért ne tennénk, megállapíthatjuk: a közmédia már nevében is felvállalja, hogy egy szűk csoport kezében van. Hiszen mostantól a közmédia internetes oldalai mediaklikk.hu címen érhetőek el. A legközelebbi frissítésnél talán a klikkmedia.hu doménre irányíthatnák át az olvasókat, hogy még azoknak se legyenek kétségeik a közmédia hovatartozásáról és működési "rendjéről", akik 2013 végén is rendületlenül hisznek benne, hogy a közszolgálati rádió- és tévéadók tisztességesen működnek. Esetleg fennen hirdetik is azt.

Zavaros frissítés

Aki ma délelőtt a közmédia bármely internetes oldalára tévedt, azt az üzenetet kapta, hogy az oldal átalakítás vagy karbantartás alatt áll, legyen türelemmel, majd később nézzen vissza. Ne legyünk igazságtalanok, ilyesmi bármilyen üzemzavar esetén előfordulhat, bár a közpénzből működő médiavállalatok a világ egyetlen szegletében sem engedik meg maguknak azt a luxust, hogy elérhetetlenné váljanak az interneten. Akár csak egyetlen másodpercre is. Hátha épp akkor történik valami a világban.

A szemfülesebb olvasók azonban elérhették a Kossuth Rádió új weboldalát, amely így néz ki:

A szerencsésebbek az MTV és a Duna TV trendinek szánt oldalait is megcsodálhatták. Aki egyiket se látta, annak elárulhatjuk: pontosan ugyanígy néznek ki. A gyakorlott netsurferek eldönthetik, hogy az új weblap mennyire friss, elegáns, egyedi és korszerű a maga szürkeségből szürkeségbe forduló hátterével.

Beta

A közmédia nem egy startup vállalkozás (az egykori Magyar Rádió épp ma ünnepelné 88. születésnapját!), tehát esetében nem értelmezhető, hogy az oldal tetején, a Kossuth Rádió egyedi és mással össze nem téveszthető logója mellé odabiggyesztették a BETA feliratot. Ami az internet világában egy átmeneti, próbaverziót jelöl.

Próbálkozásnak sem volt jó

A közmédia összevonásának újabb fejezete azonban csúfos kudarcot vallott. Egyetlen, évi 77 milliárd forint közpénzből gazdálkodó szervezet sem követhetne el ekkora baklövést. Az meg, amelyik elvben kommunikációval foglalkozik, különösen nem. Az oldalak megjelennek, majd eltűnnek. Aztán újra elérhetőek, és megint nem. A káosz a jelek szerint fokozhatatlan.

Várjuk a folytatást, mi történik, ha a Klikkmédia végre magához tér. Amikor beköszönt a hétfő, a vezetők szájából végre eltűnik a hétvégi leves és a rántott hús íze, esetleg már a gesztenyepürére sem emlékeznek. S talán szembesülnek azzal, hogy a közmédia egy újabb szeletét kormányozták kátyúba. Vajon hány forintért?

Illúziója persze senkinek ne legyen: a magyar közmédia még egy jó ideig elérhetetlen lesz az interneten. Az átállásért felelős vezetők sem érnek rá foglalkozni az átállással, mert jövő héten megkapják a megbízott vezérigazgatótól az erre az évre, eredményes munkájukért nekik járó többmilliós prémiumukat, és éppen annak elköltését tervezgetik, úgy Karácsonyig.

Egy magára valamit is adó cégnél persze nem ezt kellene tenniük. Prémium helyett azt kellene számolgatniuk, hogyan és meddig jönnek ki az utolsó havi fizetésükből, amit még megkaptak, mielőtt rendkívüli felmondással úgy seperték le őket az MTVA gazdagon terített svédasztaláról, mint ők az internetről kenyéradó gazdájukat, a közmédiát.

HÉTFŐ ESTI UPDATE:

A közmédia honlapjai hétfőn este újból elérhetőek a régi verziókban, az eredeti címeken. Bízzunk benne, hogy a villanásokra feltűnő oldalakkal egy rossz átverés, vagy egy decemberi tréfa áldozatai lettünk. Esetleg valamilyen rendszerhibáé, vagy rossz gombnyomásé, ami miatt több éves, joggal elfeledett honlaptervek kerülhettek az avatatlan olvasó szeme elé. Ezt támaszthatja alá, hogy a közmédia csatornáin nyoma sincs a honlapok változásának: a mediaklikk.hu cím a kábult vasárnap néhány kósza weboldalán kívül még sehol nem tűnt fel. Szerencsére.

Ha viszont valaki komolyan gondolta a történteket, akkor megállapíthatjuk, hogy a weblap-modernizálási kísérlet végleg kudarcba fulladt. Talán mindenkinek jobb is így.